Baaaal

No üdv mindenkinek testvéreim, remélem még produkáltok életjeleket a hétvégi féktelen tivornyázás után, és a májatok sem duzzadt a kívánatosnál sokkal nagyobbra a jó szesz hatására. Szerény személyem szombatja kivételesen jól telt, mégpedig az alábbi módon:

Este hat óra magasságában eszembe ötlött hogy mi lenne ha előkeríteném Vivien barátnőmet valahonnan hogy megérdeklődjem volna-é kedve némi kommunikálós-szlopálós mulatsághoz, mire ő azt válaszolta hogy volna éppen, de a jelenlegi terv szerint egy kisebb társasággal egy közeli vendéglátóipari egységben fogják tiszteletüket tenni, de ha gondolom tartsak velük. Nem lévén semmi jónak az elrontója, eltakarodtam tisztálkodni, megmostam, szépen kifésültem tünci pónisörényemet, majd leevett a rosseb a városba hogy találkozzak a szóban forgó népekkel. Miután mint kiderült a fele társaság visszamondta az egész faszomságot, így egy másik ivóba vettük az irányt, mert mint kiderült, a társaság másik fele oda tartott. Megérkezvén konstatáltuk hogy a hely büdös, retkes, füstös, valamint elég nagy mennyiségben frekventálják különféle tróger népek, akiknek nem kívántam a közelségét kifejezetten. Mint kiderült, ezzel a társaság 99%-a egyet értett, így rövid időn belül átorientálódtunk az eredetileg megbeszélt helyre. Alapjáraton a társaság felét nem ismertem közelebbről, de kellemes csalódás ért, viszonylag entellektüel párbeszédeknek lehettem fültanúja, és aktív résztvevője. Természetesen nem maradt el a szokásos kreténkedés sem, néhány VBK elfogyasztása után hirtelen affinitásom támadt az "én pici pónim" című csodálatos alkotás főcímdalát énekelni, mindenki örömére. (zárójelben megjegyzem hogy rendkívül erotische hangom van, simán elmehetnék a megafosba, sőt még az ikszfucktorba is) Összességében igen dicsőséges este volt, ami legfőképp a tüncülés és a pónik jegyében telt, remélem még sok hasonlóra lesz példa veletek gyerekek.

Üdv ismételten testvéreim a Sátánban! Rég írtam már nektek, aminek nem az az oka hogy leszarom mi van veletek, és felőlem iszonytató kínok közt is elpusztulhatnátok, az sem érdekelne (bár annyira tényleg nem) hanem azért mert egyrészt olyan elfoglalt voltam hogy még onán bűnébe esni sem volt elegendő időm, másrészt pedig sajnos elkapott valamiféle szentségtelen kórság, amit biztosan a cionista izraeliek küldtek rám, hogy így is ritkítsák a magyar fajt.(Nemzet katonái, remélem érzitek az iróniát, nektek még úgysem szóltam be [meg túl primitívek vagytok ahhoz hogy megértsétek]) No de nem szaporítom tovább a szót feleslegesen, inkább leírom néktek, a ti okulástokra miként is zajlik egy ilyen infekció, és milyen módon lehet azt a leggyorsabban leküzdeni:

Első fázis: Infekció

Ez többféle módon történhet. Mások után evés-ivás, kézmosás elmúlasztása, elhanyagolt személyes higiéné, és már meg is van a baj. De a leggyakoribb, ami ellen nem tudunk védekezni, mégis az, amikor a buszon olyasvalaki után fogjuk meg a korlátot aki előtte az ánuszában/genitáliái környékén matatott, illetve amikor valaki pofánköhög/tüsszent a jóféle zöldes-sárgás ragacsos turhával. Ha megtörént a baj, onnan tudjuk hogy este iszonyatos módon elkezdünk harákolni, és természetellenes állagúvá válik a nyálunk.

Második fázis: A kór lefolyása

Az infekció napját követő reggelen rendszerint arra ébredünk, hogy picsa mód kapar, reszel a torkunk, és úgy általánosságban véve olyan a közérzetünk hogy szívesebben döglenénk meg.Miután leltárba vettük hogy kitől kaphattuk el a mocskosságot, és gondolatban végigerőszakoltattuk a teljes nőági rokonságukat egy horda üzbég gorillával, keljünk fel, és tükörben szemléljük meg garatunkat.A látvány mely elénk tárul le fog döbbenteni. Gennyes foltok, és tüszők leledzenek ott. Az első napon többnyire a torokfájós aspektus dominál, ezt elég nehéz tolerálni, de ha nem beszélünk, és egész nap alszunk, ki lehet bírni. Mebucain vagy hasonló fogyasztása erősen javallott.  A második napra a torokfájás kissé mérséklődik, ellenben lehet hőemelkedésünk, és a közérzetünk továbbra is a Mariana árok mélyén kuksoló béka ánuszának környékén mozog. Ezen a napon is ajánlatos literszám szlopálni a coldrex/neo-citran jellegű készítményeket, és minél többet az álom áldásos delíriumában tölteni, mérséklendő szenvedéseinket.

Harmadik fázis: Az infekció lecsengése:

A harmadik napra többnyire teljesen (vagy csaknem teljesen) elmúlnak a testi tünetek, közérzetünk is javul, viszont helyette megkapjuk a hurutos, harákolós köhögést, mivel szervezetünk ilyen módon próbál megszabadulni a hörgőinket borító turhától, és elpusztult mikrobáktól.Harákoljunk. Mást nem tehetünk. Ha siettetni akarjuk a nyák kiürülését, ihatunk acc500 pezsgőtablettát, de lefekvés előtt, illetve ha hasmenéssel járt a betegség, nem ajánlott, mivel a köhögéstől nem fogunk aludni, illetőleg alaposan össze is foshatjuk magunkat.

 A fent taglalt betegségről általánosságában annyit hogy orvoshoz menni dőreség vele, mivel a 3 órás várakozás a váróban, és a recepttel tolakodó, a havi xanaxért élethalálharcot vívó mamikák nem tekinthetők túl higénikusnak, így további veszélyeknek tesszük ki magunkat. Az orvos egyébként is csak "vírus infekció" jelzővel illeti a dicstelen kórt, majd felír nekünk 500as augmentint egy hétre, ami vírusról lévén szó, totál felesleges. Állítólag felülfertőződés ellen kell, de mivel otthon basszuk a rezet amíg helyre nem jövünk, tök felesleges.

Ennyi lett volna mai népegészségügyi posztunk, stay tuned for more.

Ergyaszar napra kellett ébredjek. hajnali 6 órakor az ébresztő vad szörcsögésbe kezdett, jelezve hogy ideje kikászálódnom a meleg ágyból, és elindulnom hogy belevessem magam a magyar közoktatás örömeibe. Első felismerésem midőn az olajkályhával befűtött kuckót elhagytam, az volt hogy picsám hideg van, mivel a gecik még nem kezdtek el fűteni (jelzem, reggel kemény 5 fok volt odakünn), a lépcsőházbeli vénasszonyok pedig testületileg tiltakoznak az ellen hogy aláírják a papírt hogy kezdjenek el előbb fűteni, mert nincs nyugdíjka. Talán nem kellett volna 40 évesen rokkantnyugdíjba menni, akkor lenne. Mindegy. Ezután elmentem fürdeni a finom meleg vízbe, és miközben élveztem ahogy a forró matéria végigömlik a hátamon és az intím testtájaimon, Poet olvastam, echte English, mert úgy szokásom. Az oskolába érve túlestem a köszönéseken, majd egy felettébb izgalmas franciaórán, amelyből egy szót sem értettem. Teljes francia szókincsem valahol az Oui, és a Chien szavak permutálásából tevődik össze. Szünetben Verusékkal találtam egy fasza kis sarkot a lépcső alatt, ahonnan két szünettel később ki lettünk baszva a picsába, mondván hogy a vezetés szólt hogy ott szemetelnek a diákok. Mi egy szájbakúrt morzsát nem hullajtottunk el, de sose bánd, kurva nagy problémák ezek, amikről biz szót kell ejteni. Aztán Verus varkocsba fonta selymesen csillogó hajzatomat, amit nap végig egy narancssárga hajgumival összekötve viseltem, az alsóbb évfolyamok, valamint a tanári kar igen nagy örömére. (Verus személyazonosságát a saját érdekében nem fedem fel) Miután a két történelem, valamint a 6.órás, pénteki matematika kellőképpen rámhozta az agyfaszt, végre megindulhattam haza, ám hogy ne legyen teljesen rózsaszín és tünci minden, faszommódon megfájdult a fejem. E bejegyzés írásának pillanatában is fáj, hiába vettem be kettőt az oly nagyon reklámozott "Advil ultra forte" elnevezésű csodaszerből, amely a reklám tanúsága szerint 20 másodpercen belül úgy szét kellene bassza a fejfájásomat hogy még körhintázni is legyen kedvem, két félrenevelt, fogyatékos hülyegyerekkel. De nem így történt, szóval óvakodjatok ettől a szartól mint a tűztől. (be lehet perelni negatív reklámért, és jó hírnév rontásáért nyugodtan) Midőn ezt a bejegyzést befejeztem, elvánszorgok hogy dicstelen éhem csillapítsam, majd valószínűleg Onán bűnébe esek, minimum háromszor. Ezután hajnalig Bámulom a monitort csorgó nyállal. Puszi.

No, ennek is eljött az ideje, megnyílott a Baaaalblog, ahol terveim szerint szemeitek elé fogom tárni a mindennapok "izgalmasabb" történéseit, annak visszásságaival és minden mocskával együtt. Az itt megjelenő szövegek LD50 értéke feltehetőleg kb 2 mondat körül fog mocorogni, ennél több egyidejű bevitele súlyosan károsíthatja az átlagember elméjét, így ellenjavallott. Az írások tartalmáért semmiféle felelősséget nem vállalok, annak ellenére hogy kivétel nékün az én műveim. Politikai korrektségük legjobb esetben is erősen megkérdőjelezhető lesz, de én nem az "amiről nem beszélünk az nincs" elvet vallom, így nyíltan terítékre kerül majd elég sok dolog, többnyire E/1 nézőpontban.

Szerény személyemről annyit kell tudnia a nagyérdeműnek, hogy 1991 május 27.én láttam meg a napvilágot egy Komló elnevezésű ganyédombon. Legjobb tudomásom szerint hímnemű, és heteroszexuális beállítottságú vagyok (már amennyire ezek a kifejezések jelentenek még valamit a mai világban. Zenei ízlésemet tekintve Metalhead vagyok, mégpedig a hardcoreabb fajtából. A metálnak, mint felsőbbrendű hatalomnak a dicsőítése, épp ezért elég sűrűn fogja téma tárgyát képezni ezen blog oldalain. A fajtámmal szembeni (nem vagyok cigány) prekoncepciókkal való leszámolásként igyekszem majd lehetőleg entellektüel dolgokat is publikálni, amennyire ez tőlem telik. Irodalmi orientációm elég egyedi, néhány üdítő kivételtől eltekintve utálom, megvetem a magyar irodalmat, annak minden begyöpösödött, agyonhypeolt, szenvelgő, borderline depressziós alakjával együtt. Kedvelem viszont Poet, Lovecraftot, Tolkient, A kevésbé szépirodalminak számító írók közül pedig annyit hogy lusta vagyok felsorolni. Kedvenc filmekre nem térek ki, ez nem rajvip, se nem fészbúk, majd ha az élet úgy hozza, írok néhány favoritról bemutatót.